fotó: Dorkó Dániel
A szociális cirkusz egy keveset hallott, szinte ismeretlen fogalom Magyarországon. Jelentése egyszerűen annyi, hogy a cirkuszi művészetek részvételen alapuló használata eszközként, a társadalmi integráció előmozdítására. A műfaj alkalmazási területei végtelenül változatosak, erre számos példa van elsősorban Nyugat-Európában, de azon kívül is az öt kontinensen, különböző hátrányos helyzetű célcsoportokkal. Ezek lehetnek menekültek (Jemen), szellemi és/vagy testi fogyatékos gyerekek (Németország, Spanyolország), psziciátriai betegek (Csehország), bevándorlók (Anglia, Olaszország), utcagyerekek (Brazília, Honduras, Románia, Ruanda), börtönben lévők (Olaszország), drogfüggők (Németország), hogy csak a legjellemzőbb példákat említsük. Az ezzel foglalkozó folyamatosan szervezetek szaporodnak az utóbbi években, míg a régebbiek mára több évtizedes tudást halmoztak fel és eredményeik önmagukét beszélnek.
A téma szakemberei jellemzően vagy olyan zsonglőrök, akrobaták, bohócok és kötéltáncosok, akik ráéreztek a cirkusz világának integráló, fejlesztő és megtartó hatására, mind az egyén, mind a közösség szintjén; vagy olyan szociális szakemberek, akik innovatív módszereket keresve, a cirkuszban találták meg az eszközt, a kívánt változásoknak az előmozdítására. Ez a két tudás, a cirkuszművészé és a szociális szakemberé, a szociális cirkusz fejlődése során összeforrt és mára létrehozta a gerincét ennek fiatal és folyamatosan bővülő diszciplínának.
Szabó Márton
olvasd tovább cikkünket a Taní-tani online pedagógiai folyóiratban
http://www.tani-tani.info/a_szocialis_cirkusz_modszere
