Keletkezése és története

buzog

fotó: Dorkó Dániel

A szociális cirkusz keletkezése és története

A szociális cirkusz a cirkuszművészeteket, mint eszközt használja szociális célokra. Tehát a társadalmi integráció egy eszköze, a művészettel nevelés illetve a nem formális nevelés egy válfaja, egy fúzió a cirkusz, mint művészeti ág és a szociális munka között.

Ez a furcsa hibrid annak köszönhetően fejlődhetett ki az elmúlt évtizedekben, hogy mind a szociális munka gyakorlatában létrejött egy tendencia az innovatív eszközök használata felé, mind az újcirkusz levált a klasszikus cirkusz titokzatos és zárt világától és nyitott a társadalom felé, mind a művészetekről alkotott nézetek elmozdultak egy participatív, a megközelíthetetlen művész és a passzív közönség dichotómiáját átértelmező irányba.

  1. Innováció a szociális munkában.

Az a tendencia, ami Nyugat-Európában 90-es évektől egyre nagyobb teret enged a részvételi művészetekkel dolgozó szociális projekteknek, a kétezres évekre Magyarországra is elért. Ennek az irányzatnak a képviselői a művészetekben hatékony eszközre találtak a marginalizált rétegek megszólítására, bevonására, aktiválására és a lokális közösségek erősítésére. Az elgondolás abból eredt, hogy szegregált társadalmunk különböző rétegei közötti kommunikációhoz a megszokott csatornák nem működtek. Olyan közvetítőre volt szükség, ami meg tudja szólítani a marginalizált helyzetben lévőket is, és valós interakcióba tud vonni különböző rétegek tagjait. Ehhez olyan kreatív megoldásokra volt szükség, mint a különböző művészeti ágak aktív használata a szociális munkában, ami be is váltotta hozzá fűzött reményeket. Ezeknek a projekteknek az egyénre és a közösségre gyakorolt pozitív hatásairól a nemzetközi színtéren széleskörű kutatási eredmények állnak rendelkezésünkre.[1]

2. A művészetek demokratizálódása.

A részvételen alapuló művészeti gyakorlatok (…) az 1960-as évek végétől, a hierarchikus társadalmi struktúrák általános megkérdőjeleződésével (…) kiemelt jelentőségűvé lettek a kortárs művészetben. Az alárendelt helyzetűek elidegenedését eredményező domináns berendezkedéssel szemben a közönség aktivizálása és partnerként, társalkotóként való bevonása a mű létrehozásába magában hordozta az emancipáció és az önrendelkezés lehetőségét; valamint megkérdőjelezte a szerző kiemelt kontrolpozícióját, és segítette új társadalmi kötődések és személyes kapcsolatok kialakulását.”[2] – foglalja össze Erős Nikolett a kortárs művészetekben nyomonkövethető tendenciákat, amik hazánkba a 90-es években kezdtek csak megjelenni. A művészetek társadalmi szerepvállalására építő gyakorlatok teret adnak az alsó státusú rétegek körében is a művészeti alkotás emberi igényének, ami a társadalmi aktivitás előmozdítójaként is kifejti hatását. A hangsúly mindeközben egyre inkább áthelyeződik egy végső művészi produktum előállításáról, a folyamatra, ami azt létrehozta. Adott projekt művészeti értékét egyre kevésbé határozza meg a művészi végeredmény, sokkal inkább azok az emberi kapcsolatok, amik szövődtek, és azok a közös kreatív energiák, amik felszabadultak. [3]

3. A cirkusz kijön a porondról.

A 70-es években, először Franciaországban, majd egyre több helyen a világon, a cirkuszművészetek új értelmezést nyernek, és kiszabadulnak a cirkuszdinasztiák titkokkal övezett világából, az aréna állatszámokat és csillogó ruhájú zsonglőröket váltogató, kötött formájú előadásai közül. A cirkusz lelkét jelentő bohóc leveszi piros orrát, kijön a porondról, kilép az utcára, és valami merőben újba kezd. Évszázados tudását nem dobja el, de nem is titkolja többé, megosztja másokkal és tanul másoktól. Vegyíti művészetét színházi elemekkel, modern tánccal, történetmeséléssel. Új karaktereket hoz létre, a bohóci karaktert pedig újra tiszta tükörré csiszolja, amiben a közönség megláthatja önmaga másik arcát. Létrejön az újcirkusz újbohóccal, új akrobatákkal és új zsonglőrökkel, ahol már nem a technikai tudás a mérvadó, hanem a közönséggel való interakció művészi értéke. Nincsenek többé állatszámok, és a szigornak a játék öröme veszi át a helyét. De ahogy a cirkusz kilép marginalizált világából és letelepszik, azáltal a társadalommal interakcióban lévő felelős tagjává válik, és már nem csak művészi szerepet képvisel, hanem társadalmit is. A cirkusz immár nem vonhatja ki magát a társadalmi problémákkal való foglalkozás kötelessége alól sem.

4. A szociális cirkusz története

A fent leírt három tényező hozza létre azt a termékeny talajt, amiből kisarjadhatott diszciplínánk.

Ennek megfelelően három kritériuma van annak, hogy valamit szociális cirkusznak nevezzünk: (1)célja a társadalmi integráció előmozdítása, (2)ehhez a cirkuszművészeteket használja, mint eszközt és (3)ezt részvételen alapuló formában teszi, ahol a résztvevők maguk gyakorolják a cirkuszi műfajokat. [4]

Az első mérföldkőnek az bizonyult a diszciplína történetében, amikor 1995-ben létrejön a Cirque du Monde, a Cirque de Soleil gigantikus nemzetközi cirkuszbrand szociális cirkuszi részlege. A Cirque de Monde az anyavállalat éves bevételének 1%-át használva költégvetéseként a világ számos pontján karol fel is hátrányos helyzetű gyermekek és fiataloknak szóló szociális projekteket és támogatja őket a szociális cirkusz eszközeivel. 1995-ót a Cirque du Monde által felhalmozott tudás a témában a szociális cirkuszi szakma egyik legértékesebb forrása.[5]

A diszciplína története ezen felül nem más, mint azon szervezetek történeteinek összessége, akik a témában dolgoznak. Ezek a szervezetek számos hálózatot, partnerséget és együttműködési formát hoztak létre közös projektek kivitelezésére és a tapasztalataik megosztására. Ezek közül az elméleti szintéren kiemelendő a Karavan hálózat, ami 12 európai szociális cirkusszal foglalkozó szervezetet elméleti műhelye, a tapasztalatmegosztás fóruma. Munkájuk és kiadványaik többek között hozzájárultak egy szociális cirkusztréneri profil megszületéséhez is.[6]

[1] Francois Matarasso: Use or Ornament, Comedia, 1997

[2] Erős Nikolett: Részvételen alapuló művészeti gyakorlatok, In: A kurátori gyakorlat és diskurzus szótára, Tranzit.hu, 2012 ( http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/-reszvetelen-alapulo-mveszeti-gyakorlatok-/ )

[3] Suzana Milevska: Participatory art: A paradigm shift from object to subject, In: Springerin 2006/02

(http://www.springerin.at/dyn/heft_text.php?lang=en&textid=1761)

[4] (Fontos ez utóbbi kritériumot hangsúlyozni, hiszen azok a cirkuszi elemeket tartalmazó előadások, amiknek valamilyen szociális üzenete van, vagy olyan (akár interaktív) cirkuszi előadások, amiket egy hátrányos helyzetű célcsoportnak adnak elő, de a célcsoport befogadói szerepben marad és nem válik a cirkuszcsinálás részévé, definíciónk szerint nem tartozik a szociális cirkusz körébe. Habár rengeteg remek ilyen kezdeményezés van, különös tekintettek a bohócdoktorokra, szerte a világon, fontos nem összekeverni ezt a szociális cirkusszal.)

[5] http://www.cirquedusoleil.com/en/about/global-citizenship/social-circus/cirque-du-monde.aspx

[6] http://www.caravancircusnetwork.eu

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s